Tóth Árpád

1911 EGYETEM NÓTA

Nem akarnék soká élni,
Azt szeretném csak megérni,
Hogy már egyszer, valahára
Mégis-mégis meglegyen
- Egyedem, begyedem -,
A debreceni egyetem!
Jaj, Istenem, milyen szép lesz,

Nem leszek, csak hatszáz éves,
S Szoboszlóig lengedező
Körszakállam lesz nekem
- Egyedem, begyedem -,
Mire meglesz, mire itt lesz
A debreceni egyetem!

Tiz fillért én minden héten
Félre teszek gonddal, szépen,
Hogy sok millió forintos
Tőkém legyen én nekem
- Egyedem, begyedem -,
Mire meglesz, mire itt lesz
Az a finom egyetem.

Néha ugyan az busít még,
Hogy Debrecen eltűnik rég,
Hegyek nőnek a helyébe,
S vad erdők a hegyeken
- Egyedem, begyedem -,
Mire meglesz, mire itt lesz
Az a csecse egyetem.

No de nem ijedek én meg,
Beállok majd remetének,
Jaj de finom, drága fényes
Remetelak lesz nekem
- Egyedem, begyedem -,
Hogyha lesz egyáltalában
Debreceni egyetem!