Tóth Árpád

1912 SZIVADAR-KERINGŐ

Én vagyok a Szivadar,
Közéleti zivatar,
Akinek nincs mása,
Kimondhatom kereken:
Közéleti tereken
Én vagyok itt ugri-bugri
Egyiptomi sáska,
Drága, kedves, kellemetes
Egyiptomi-begyiptomi
Finom kis csapáska.

Egyiptomról jut eszembe
Cigaretták titka,
Amik nálam kaphatók
A fő-fő trafikba,
Felhasználom ez alkalmat,
S mint ügyes gseft-ember,
Ajánlom a szivarjaim,
Ezekbe van becsavarva
Legtöbb madzag s kender.

Hogy születik az ember,
Elmondom most sorba,
Van, ki pünkösd napján lett
Egy rózsabokorba,
Föld porából született
Ama bócher, Ádám,
Borda-csontból nőtt ki Éva
Ádám apó hátán.

Ami engem illet ím,
Hadd legyen kivallva,
Engemet úgy találtak
Egy kuba-szivarba,
Mint a tengeri között
Kükerice Jónást,
Hallgassák meg szívesen
Ezt az intim gyónást.

Aki engem megtalált,
Elmerengve mondta:
Ni, mi van a szivarba!
Egy fületlen gombka!
Elgurított, s gurultam
Direkt Debrecenbe,
S itt trafikot nyitottam
A Dréherrel szembe.

Így lettem én Szivadar
A civisek táján,
S megkezdődött gyönyörű
Közéleti pályám,
Beláttam: a szivarból
Szépen száll a füst föl,
István malom kéménye
Mégis szebben füstöl.

István malom kéménye
Lett vágyam szivarja,
Arrafelé szálldogált
Ambicióm varja,
Aztán ez is elég volt,
Más dolgokra várok,
Ambicióm varjuja
Más sajtokért károg.

A malmot átengedem,
Hadd pislogjon szépen
Immár miskolci béka
E kocsonya-lében.
Engemet más kocsonyák
Szép reménye renget,
Jövendő nagyságomról
Édesen merengek.

Vágyaim édes szava
Szívembe dumálja,
Én leszek a közgazdaság
Dicső Gyan Thulája,
Vagyok én is nemes fém,
Igaz tula-fajta,
S biztatgatom magamat:
Rád vár a közgazdaság,
Ne könyörülj rajta!

Mert én vagyok Szivadar,
Közgazdászi zivatar,
Jeges eső, minden,
Én mindenhez konyitok,
S közgazdaság bőgni fog,
Ha kupán legyintem.
Közgazdászi rémregény
Lesz e dicső pálya,
Mert megmondom kereken,
Közgazdászi tereken
Én leszek e mafla város
Dicső Gyan Thulája!