Tóth Árpád

AZ IFJÚ TÖRÖK ESETE

Allah nagy úr, és Mohammed örök,
Hazament egyszer az ifjú török.

Hátul a sarka, és elöl az orra,
Ment, ment, de otthon zárva volt a porta.

S hallja, hogy nejét, szép Drinápolyt nyalkán
Csábítgatja ott bent a fránya Balkán.

Az ifjú török szólt: ez nem öröm,
A fényes kaput rájuk betöröm.

A fényes kaput ő tényleg betörte,
És elsárgult dühében, mint egy körte.

Ó, olvasóm, ezt néked nem kivánom,
Neje épp csalta őtet a - divánon.

És szólt a török: e tény búsitó.
Szólt s úgy tett, mint az egyszeri zsidó.

Mást mit tehetett? egy cifrát kivánt,
S büntetésül kidobta a - divánt!