Tóth Árpád

CSILLAGÁSZ

                   1

Forró fejem elalélt a virágok
Közt. Nők kellettek volna. Az egész
Élet oly furcsa volt, oly könnyü és nehéz
Egyszerre..............................

Elindultam. Virágok s nők fogadtak.
A messzi égen tündér csillagok.
Azt hittem, a tejút attól ragyog,
Hogy rám ragyogtak. Már a kedvem halkabb.

Aztán toronyba húzódtam. Szelíd
Bölcsesség csöndes-bús órái jöttek,
.............a csillag köröknek,

Hogyan válik nadirrá a zenit.
Ideje most már szépen hazamenni,
A csillagokba nincsen írva semmi.

                   2

Ó, hányszor állottam az ég alatt
Augusztusban. Nagy, hulló csillagok
Futása széles fénysávot hagyott
Az égen, és a szívemig szaladt.

És úgy éreztem, - s úgy is volt talán -
Fölöttem a tejút azért ragyog,
Mert én nézem, és húszéves vagyok,
És hogy írás van az egek falán,

Nagy titkoké. És sokszor hajnalig
Tünődtem, hogy mi rejlik e jelekben?
Ha jól meggondolom, tán mást se tettem,
Mióta élek................. alig......
Ideje most már szépen hazamenni.
A csillagokba nincsen írva semmi.