Tóth Árpád

GYAN THULA KABINETJE

Vége a válságnak. Bent vagyunk a vízben.

A válság
Már kissé sokáig húzódik,
Ez tisztára gonoszság s álság,
Sőt Pató-Pálság,
Hogy a válság
Meg nem oldódik, sőt halasztódik,
Meg kéne már egyszer oldani ezt,
S nem tűrni, mint török a fezt,
A Ludas Matyi tehát ezennel
Egy megoldási akcióba kezd.

A helyzet kulcsa, eláruljuk mostan,
Egy nénike kezében csörög,
Ki a Royal-kávéházi szorosban
Sötét, bús helyen búsan üldögél,
S ebből, már úgyahogy,
Megél.
Ő gondosan szemléli a hírlapokat,
S készít belőlük kis papírlapokat,
S így egy-két zuglap darabból
Konstatálta végre,
Hogy a politikai béke
Lehetősége merre barangol.

Higgyenek e forrás hitelében,
Ó, higgyék eztet,
Hogy a válság dűlőre vitelében
Csak Gyan Thula lehet
A vég és a kezdet.
Ha ő lesz a miniszterelnök,
S egy programmbeszédet elnyög,
Dühében megpukkad a válság,
A provizórium,
A rezolució
És minden,
Mint a pinty,
Vagy a veréb,
Ha a farka hegyét
Sóval meghintem.

Ezt a sót,
Melyet a válság farka hegyére
Kell hinteni
Megtalálta
Gyan Thulácska,
S nagyot ütött a saját begyére;
Mondván:
Kabinetem most megalakítom tán,
Vagy mi!
Senkit se fogok kihagyni,
Akikből toborzódik
A hithű analfabéta-világ,
S oly dísznövény közéletünkben,
Mint a parkban a - tökvirág.
Szóval ez szép kabinet lesz, kérem,
Mellyel önök elé sietek,
A Royal-nénike
Se nyitogat különb kabinetet!

Hát például
Hadügyminiszter lesz - Turai bácsi,
Mert neki van sarkantyúja,
És cselédszerző akadémiája,
Ha ő a harci trombitáját
A zsebkendőbe kifújja,
Holtra dagad az ellenség mája,
S ha ő lóra ül, azaz a - Lórira,
A papagájra,
Vész már minden nációra,
Zsidóra s gájra.

A kultusztárcát
Magam én, Gyan Thula, látom el,
Ajkacskám kéjjel tátom el,
Ha valami kulturügy elém kerül,
Ellátom a baját emberül,
Arra több kultúr-hajnal nem derül,
Ha egyszer hasába nyitok,
Úgy tönkre lesz menve,
Mint szép regényem: a Titok.

Hortobágyi miniszter címmel
A földmívelési hatáskört
Szentesi bácsinak nyújtom át,
Mert ő tenyészt legtöbb ökört,
S más ilyen zsíros izéket,
Miknek érdeke a Hortobágy-ügyben
Bőg és röfög és béget,
Ő a Hortobágyot
Mindig is hasznosítni vágyott,
Persze a saját érdekében,
Neki Fortuna istennő az ángya
- S az ángya térdeképpen
Illeti őt a Hortobágy éppen.

Belügyi tárca címen
Révike Nácika kapja
A panama-szaglászati teret,
Mert ő a becsület apja,
S a csatornákról cikkezni szeret.
A multkor például megírta,
Hogy a saját bélcsatornáját,
A kutyafáját!
Ha őrködőn nem vigyázott volna,
Szintén el........ák volna.

Kereskedelmi miniszter
Libakeni Albertke lenne,
Aki a közgazdaságért
Tűzbe, sőt - Nizzába menne!
Ő mindent parcellázni fog,
S ha idefent már nem lesz dolga,
Belzebúb
Barátságos parcellázásra hívja
A legsárgább pokolba.

Végül
Nem lehet meg a kabinetem
Németh András nélkül,
S bár a közönség belekékül,
Ő lesz, aki a külügy macskáját
Feltálalja finom külügyi nyúlnak,
A diplomáciai pancsok
Keverésében
E vendéglői mancsok
Majd pompásan kutyulnak.
S ha Európa
Beveszi e külügyi főztöt,
Hátralévő napja nem lesz túlsok,
Beadja a kulcsot,
S az örök béke ügye győzött.

Ez lesz a Gyan Thula kabinetje,
S ha a vállalkozásnak
Nem lesz jó kimenetje,
Gyan Thula nem sárgul epébe,
Egyszerűen belényúl
A regényírói zsebébe,
S elővesz egy adag regényt,
Beadja kabinetjének,
S megmérgezi szegényt.