Tóth Árpád

ÚJ SZIVADAR-KERINGŐ

Én vagyok a Szivadar,
Hiszen tetszik tudni,
Tudományban ki akar
Velem versenyt futni?
Aki akar, megjárja,
Tartom a rekordot,
Szivadarnak nincs párja,
Aranyérmet hordok.

Aranyérmem van nekem,
A frázis-gyártásból,
A fülem se látszik ki
A frázis-mártásból.
Frázis-mártás, drága szósz,
Boci-boci tarka,
Nesze semmi, fogd meg jól:
Itt a helyzet farka.

Itt a helyzet farka, hopp!
A kezemben tartom,
Bölcsességtől kireped
Maholnap a tarkóm,
Hogy miért van pénzválság,
Most megmagyarázom,
Csak titeket majd a görcs
Ettől ki ne rázzon!

Hát azért van pénzválság,
Boci-boci tarka,
Mivel kormányt szorongat
A Justh-pártnak marka,
Ellenben a kormánynak
Ha szépen bedülnénk,
Mostan a pénzpiacon
Szilárdabban ülnénk.

Ujjé! ugye megmondtam,
Justhék neszenektek,
Bölcs szavaim súlyától
Most már szünjetek meg,
Csodáljátok Szivadart
Mindig mozgott-izgett,
S bölcsen még ott is vakart
Ahol sohse viszket.

Önnön nagyságom előtt
Leborulok hasra,
Agyvelő van abban is,
És nem profán laska,
Agyvelő van mindenütt
A testembe tömve,
Lábszáramba, lépembe
És a - könyökömbe.

Azért vagyok ilyen bölcs,
Boci-boci tarka,
Azért van a kezemben
A helyzetnek farka,
Csűröm szegényt s csavarom,
Hogy nagyokat nyekken,
Ha közgazdász-ihlettel
A bölcsesség megken.

S tudják-e, hogy mi is lesz
Mindennek a vége?
Hát erről is referál
E közgazdász-gége.
Vége az lesz, hogy önök
Sorra megpukkadnak,
Nekem viszont a kormányok
Tán egy ordót adnak.