Vajda János

Találkozó előtt

Nekem ragyog csak a nap az égen
Ez a föld nekem fizet adót.
Nevezzetek bár akárhogy éngem,
Én is király, de boldog vagyok.

Nekem zöldülnek ki a vetések,
Nekem nyílik ki a rózsa mind;
Nekem költ apróságot a fészek;
A hold is fényt csak utamra hint.

Forrás a réten nekem fakad föl,
A csalogány is nekem dalol;
Víg esztendőket nekem jövendöl
Bujós kakukk a lomb alól.

Nekem sötétül be a zöld erdő,
Arcomra ömleszt dus illatot.
Engem legyezve szolgál a szellő,
Rám mosolyognak a csillagok.

Kedves hírt hoznak nekem galambok,
Alattam délceg a paripa.
Örömkönnyeznek fübársonyos partok
Fürödve a nap sugáriba'.

Mindent, mi édes, ami szép, jó, mindent
Nekem növeszt ez az áldott föld;
Elveszi tőle de mind az Isten,
Hogy nekem adja, mivel (mi több!):

Csak egy szép lány van e kerek világon,
És ez az egy is olyan remek:
Az ég neki kedvez, szereti, látom;
Ő meg azért is - engem szeret!