Vörösmarty Mihály

A BONYHÁDI ERDŐBEN

Nőj fiatal fa, s te légy gyötrelmem rejteke, sírja:
     Nem lelek, ah, búmnak más temetői helyet.
Kérgednél a szép lánynak hó melle keményebb;
     Higgyem-e hogy panaszom benne kegyesre talál?
Éltemben nincsen szomorú panaszimra tekintet;
     Mondd hát (tán tudnak szánni) halálom után:
"Itt bolygott szerelemvesztő kinjában az ifjú,
     S hervada a kikelet gyenge virági között."

Börzsöny, 1822