Vörösmarty Mihály

A BUJDOSÓ

Fölkerestem nagy zajában
     A világi életet;
Láttam mint ragyog sugára,
     S mily csalárd uton vezet.

A barátság szűk hazáját
     Megtapodták lábaim:
Itt sem, ott sem teljesűltek
     Nagyra vágyó álmaim.

Légy segítőm, légy nyugasztóm,
     O magánynak istene!
Itt reménylek: bár örökké
     Bús vidéked rejtene.

Ím kor-ette szirteiddel
     Hál'adón ölelkezem,
Búra hajló lombjaiddal
     Bút pihegve mérkezem.

Nem kerűlöm völgyeidnek
     Szent homályát, rémeit,
Sírva járom fellegekre
     Nyúlt hegyidnek bérceit.

Légy segítőm, légy nyugasztóm
     O magánynak istene!
Még ohajtom, bár örökké
     Bús vidéked rejtene!

Börzsöny, 1820