Vörösmarty Mihály

A GUTTENBERG-ALBUMBA

Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
     S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
     S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
     S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
     És áldozni tudó szív nemesíti az észt;

Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
     És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"
     S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
     Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.

1839. szeptember 5. előtt