Vörösmarty Mihály

A KORCSOKHOZ

Hová rohantok átkozott gonosz fiak?
     Mi készt ezekre? büntetlen
Fog hát az undok visszaélés bennetek
     Tenyészni, gyáva fajzatok?
Az ezredes veszély alatt nyögő hazát,
     Midőn serényen ébredez,
Imez fajúltak átkosan kelő hada
     Alázza, dúlja, dönti meg.
Attila nyelve (melynek intő hangira
     Remegve tért ki a világ
Előled, ó nagy hős!) íme dicső, talál
     Korunkban ennyi megvetőt.
Az, ami lételünknek őre, s nemzetünk
     Fő kincse szenved ily csapást!
Nagy átok ez fölötted, ó hazánk! öled
     Sok álnokot nevel ma is,
Ki dúlva dúl, s javidban ellened veszélyt
     Szerez, s egedre gyászt lehel.
Mért kelle hajdan meghasonlanod, magyar,
     Hogy e nyomokra térj utóbb,
Holott ma ébredő napunkat fellegek
     Űzik kietlen éj alá?

Pest, 1819