Vörösmarty Mihály

A SZÁNAKODÓHOZ

Szánsz ha titkos búm könyűit
     Folyni látod arcomon,
Szánsz ha bánatom kitörve
     Nyög keserves ajkamon;
De nem indíthat szerelmet
     A könyű s panasz:
Részvevést gerjeszt csak - ah de
     Nem szerelem az!

Ha vidámságom felébred
     A remény sugárira
S elmerülve nézek arcod
     Andalító bájira:
Mintha lágyulnál, enyelgve
     Látszol inteni,
Haj csak látszol! - úgy miként én,
     Nem tudsz érzeni!

Míg van épség tagjaimban,
     Míg virágzik életem,
Míg doboghat s gerjedezhet
     Érted égő kebelem;
Addig, édes! tégy velem jót,
     Ó ne szánj, szeress!
Szánhatsz, majd ha nyugtot e szív
     Síron túl keres.

Börzsöny, 1822