Vörösmarty Mihály

A SZÉP VIRÁG

Mely vad az, mely zordon, aki
     Szép virágot nem szeret?
Szép virág az én világom,
     Az nyit bennem víg eret.
Ártatlanság tiszta színe,
     Hófehér a levele,
Szűz szerelemnek lakása
     Rózsaszínű kebele,
És remény vidám sugára
Zöld tövének gyenge szára:
     Így virágzik ő nekem,
     Éltem, álmom, mindenem.

Egy kis méh szelíd alakban
     Járja szűntelen körét,
Ott repes, zeng víg örömben,
     Nála tartja lakhelyét.
Este fekszik kis tövéhez
     S róla képzi álmait,
Reggel ébred, s harmatával
     Tölti mézes ajkait.
Délben szellőt csal reája,
S hűs vizet visz gyenge szája,
     A döbörgő vész előtt
     Kis bokorba rejti őt.

Oh ne vessétek szememre,
     Napjaimnak társai,
Mintha hallgató szivemnek
     Nem volnának vágyai.
Egy van! ah de a virító
     Tájra messze elrepűlt;
Visszahínám, nem jöhet már,
     A virághoz édesűlt.
A kis méh ez én egy vágyom,
Szög leányka szép virágom:
     Mely vad az, ki nem szeret
     Szép virágban ily kegyet?

Pest, 1826