Vörösmarty Mihály

A SZERENCSE VÁLTOZÁSAIRÓL

Oh ti csalárd képek, tündérek és tünemények,
     Forgandó esetek, és csupa képzeletek!
Meghódol néktek minden és romlanak épek,
     Általatok durvák s kőszivü földi csudák!
Ez szomorún futja inséges pályafutását
     És keseregve forog élete terhe alatt.
Azt kebelére veszi a szerencse, nagyra segitti,
     Végre de elvetvén utnak ereszti szegént.
Így a szerencsének prédája az emberiségnek
     Nagy része: s nyomorog, majd ma veszélbe forog.
Hogyha csak ily tündér, mit az ember annyira dícsér,
     E Földön, ne legyen részem azokba soha.

Székesfehérvár, 1816