Vörösmarty Mihály

A ZIVATAR

Reng a negédes kőfal, az oszlopok
Rázkodva tartják terheiket, nehéz
     Felhő huzódott össze, dördűl,
          Csattanik, és zuhog, omlik a víz.

Hah! mint tör át a sűlyedező ködön
A tiszta villám bús lakaink felé!
     Lecsap! s nyugatnak gőgös ormán
          Széthasadoz, bomol a kemény szirt,

És a sebes tűz már kiveszett. - Hazám,
Ha tán enyészned kéne, dicső hazám,
     Igy dőlsz-e sírba? Hajh! vagy elnyom
          Csendes öröm közepett az álom?

Börzsöny, 1822