Vörösmarty Mihály

AJÁNDÉKOK SZEMERE PÁLNAK

Muzárion. Új folyam. I. füz. 411-461.

Amin rég vajudál, nagy kín közt végre kinyögted,
     Szíved alatt hordott szófia gyermekedet;
Béna, vak, és koldús minden tagjára szegényke;
     De te örülsz, neked ő szép, deli, mert a tiéd.

Muzárion loco citato

Zűr vala gondolatod, de leírtad s mely csoda! most már
     Benne külön látunk: szárazat és vizeket.

Hová tavasz, te szép korunk vezére...?

Megfoganál, dagadott a bérc s már szinte nevettünk,
     Cirmos egér, rajtad, s árva te! - benn rekedél.

Megint Muzárion

Muzárion magtár, nyelvünk magtára, de benne
     Búza, vadóc, konkoly, gyér sürü rosta alatt!
Értetlen kasznár! minek a gazt hordani tárba?
     Tisztát gyüjts csak, amazt szórd ki, szemétre való.

Az ostor beszél

Most ez elég, vedd jó néven, ha megostorozálak;
     Elkoptam, de nyelem megmarad, óva örülj.

Sz...P...K

Élnél vagy halnál, jó volna; de közbe szorultál,
     S most tested teng még: lelked örökre kihalt.

1829-1834