Vörösmarty Mihály

(AKI HAZÁJÁNAK...)

Aki Hazájának kívánván hű fia lenni,
     Érte dühös harcban vérrel elázva fetreng,
Vagy más hasznokat hajt, izzad köz Honja javáért,
     Örvendhet, mert már célja jutalmat ajánl.
Boldog az a gyermek, kinek Atyja után maradott nyáj
     Tér mezején legelész, s járja tulajdon aklát.
Kit szent csendesség táplál nyúgalmas ölében,
     Boldog, ez életnek mert nem is hallja zaját.
Boldog az is, kinek Ősei termő földeket hagytak,
     Melyeket ő vígan szántogat ökreivel.
Mégis boldogb az, kit lelki tulajdoni, s a rény
     Táplálván nem ereszt vég hanyatlásra soha.
Erre tehát törekedni, ezért fáradnia illik,
     Aki szerencsésebb életet élni ohajt.
A rény jó hazafit táplál, nem győzi meg aztat
     Semmi kevélységnek bájkecse, semmi veszély.

Pest, 1817