Vörösmarty Mihály

AZ ELHALÓ REMÉNY

Ki lesz fogyasztó bánatom orvosa?
Ki ád magamnak vissza megint? Mi tett
     Boldogtalanná? Hajh! miért fut
          Víg öröm e nyomorú kebeltől?

Ifjú koromnak csillaga elborúl
A terhes élet gyászt viselő egén:
     Lelkem lenyomva, zúzva szívem,
          Bajra nyiló szemeim kisírva!

Így bolygok én, ily ótlan, az ég alatt
A durva ínség kedve-szakadt fia.
     Így! és nem érti, hajh! nem érzi
          Senki is e kitörő keservet.

A boldogok közt jajgom el éltemet,
Kínomra minden díszlik, örűl, tenyész;
     Csak én nem, oh! - Vagy lelhetek még
          Szánakodót, magas úr, kivűled?

Börzsöny, 1821