Vörösmarty Mihály

AZ ISTENI JÓSÁG

Büntető nagy Isten,
     Most már elhiszem,
Hogy vagy, és szavadként
     Folynak mindenek.

Dulva van szerencsém,
     Dulva általad:
Aki ennyit adtál,
     Mindent elvehetsz.
Oh! ez élet - Isten,
     Tőled jött ez is -
Láthatod, mi kínos
     Mily bajos nekem.
Szánj meg, vedd el ezt is;
     Mert lenyom s miként
Van parancsod, hasznát
     Venni nem tudom.

A szabadra nem vágy
     Megromolt szivem,
Csak tilosra téved
     Kapkod szűntelen.
"Térj meg!" Oh! ha tudnék:
     Lelkem csüggedez;
Még akarva sem tud
     Jót akarni: "Vessz!"
Vesszek? Ezt kivánom
     Én is. "Kárhozott!"
Kárhozott? Mi szó ez?
     Isten, irgalom!
Irgalom szegénynek!
     "Térj meg és remélj."
Hah! ki fogja őt meg
     A nagyot, dicsőt:
Végtelen hatalma,
     Végtelen kegye!

Börzsöny, 1822