Vörösmarty Mihály

ÍDÁHOZ

Ída mégy? Hajh! mért kell itt maradnom,
     Mért kell, Ída, menned, ily hamar?
Véled útnak indúl jobb szerencsém,
     Kedvem, életem nyugalma, mindenem.
Ída, mély gyötrelmet hagysz szivemben,
     És fogyasztó kínt bús lelkemen!
Oh de mit hagysz hát vigasztalásúl,
     Ami e bút édessé tegye?
Nincs-e dús kebledben egy sohajtás,
     Szép szemedben értem egy könyű?
Oh ha nincs, kegyetlen, szánj utolszor,
     Szánj meg, Ída, s tépd ki szívemet!

Börzsöny, 1821