Vörösmarty Mihály

K. URAM ATYÁM NEVE NAPJÁRA

Izzadó nyárnak kiderűlt szép napjai mulván,
     Felváltják azokat a vizes őszi hetek.
Majd szomorú, majd víg a napok folyamatja s unalmas
     Órákat hoz elől s tárgyat azokra belől.
Ah! de mit is mondok, búra s unalomra mi gondom,
     Amikor érzékeny szívnek örűlni lehet.
Mert ime tisztesség s szeretetnek lángja felindít
     S névnapi tiszteletet, hogy tegyek, arra segít.
Hogy kifejezze tehát érzéseit szívem, ezennel
     Belső rejtekiből ily szavakat hoz elől:

          *

Élte kiterjedjen boldog és hosszu időkre,
     Hogy örömére legyünk magzati, jó szivinek.
Éljen kedves Atyám, s minden rossz messze kerűlje
     Érdemmel teljes s gondviselő kebelét,
És igy egésséggel kívánom áldja meg a menny
     Föld kerekségének Istene és Nagy Ura;
Vígság és örömök legyenek követői ezeknek
     Melyek a Boldogság eszközi és mivei.
Végre ha ekképpen eltelvén élete, elvál
     Lelke a testétűl, boldog örökre legyen:
Boldog örökre legyen s amidőn majd öszvejövendnek
     Mindenek, örvendjen s boldog örökre legyen.

Nyék, 1816 (szept. 28.)