Vörösmarty Mihály

KÉRELEM

Mást sugár nagy termet hódít,
     Mást a kisdedebb.
Kérded, Emma, énelőttem
     Melyik ékesebb?
Amit tudsz, mit kérded, álnok?
     Olyan, mint te vagy,
Oly sugár, oly teljes, oly ép,
     Sem kicsiny, sem nagy.

Másnak barna haj homálya
     Hószin vállakon,
Másnak göndör szőke tetszik
     Hajnal arcokon.
Engem, Emma, szög haj éleszt,
     Szög, mint a tied;
Hóvilága szűz kebelnek,
     S arc, mint a tied.

Soknak mennye a bogár szem,
     Soknak a kökény;
Sem bogárért, sem kökényért
     Nem hevűlök én:
Emma, szép szemed hatalmát
     Szó nem festheti;
Ily egy pár szem, e hű szívet
     Ilyen égeti.

Csókra termett s kész mosolygó
     Ajkat kedvel ez;
Annak gyors kell és vidám, mely
     Inkább zengedez.
Oly mosolygás, mint Emmáé,
     Mely országot ér,
Néma, vonzó, fejedelmi:
     Olyra gyúl e vér.

Sok kegyes szív érzetének
     Hódol örömest,
S mely nem enged, attól eltér,
     Újnak hányva lest.
Én keménynek, törhetetlen
     Szívnek hódolok,
Emma, mint te, oly negédes
     Szívért hamvadok.

E negéded, szép leányka,
     Tart-e még soká?
Mondd meg, kérlek, kényszerítlek
     Ha nem tart soká;
De ha kebled víhatatlan,
     Emma, meg ne mondd,
Ha csak engem zár ki, Emma,
     Emma! meg ne mondd.

Pest, 1826