Vörösmarty Mihály

KESERŰ POHÁR

Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból

     Ha férfi lelkedet
     Egy hölgyre föltevéd,
     S az üdvösségedet
     Könnyelműn tépi szét;
     Hazug szemében hord mosolyt
     És átkozott könyűt,
     S míg az szivedbe vágyat olt,
     Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

     Ha, mint tenlelkeden,
     Függél barátodon,
     És nála titkaid:
     Becsűlet és a hon,
     S ő sima orgyilkos kezét
     Befúrja szívedig,
     Míg végre sorsod árulás
     Által megdöntetik;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

     Ha szent gondok között
     Fáradtál honodért,
     Vagy vészterhes csatán
     Ontottál érte vért,
     S az elcsábúltan megveti
     Hű buzgóságodat,
     S lesz aljas -, gyáva - és buták
     Kezében áldozat;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

     Ha fájó kebleden
     A gondok férge rág,
     S elhagytak hitlenűl
     Szerencse és világ,
     S az esdett hír, kéj s örömed
     Mind megmérgezve van,
     S remélni biztosabbakat
     Késő vagy hasztalan;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

     S ha bánat és a bor
     Agyadban frígyre lép,
     S lassanként földerűl
     Az életpuszta kép,
     Gondolj merészet és nagyot,
     És tedd rá éltedet:
     Nincs veszve bármi sors alatt
     Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.

1843. augusztus 26. előtt