Vörösmarty Mihály

KLIVÉNYIHEZ

Indúlsz? nyomodban lengenek a szelíd
     Múzsák, kiket rég híven ölelgetél,
          Indúlsz barátom? Itt nyom engem
               A henye lét köre, míg te indúlsz.

Menj csak! körűled béke, öröm legyen,
     S ha bús valóság terhe gyötör, remény.
          Menj, s e homályos élet útján
               A zavarok dühe közt merész légy,

S megtörhetetlen, mint zavaros habok
     Közűl az égig fölmeredő sziklák,
          Melyeknek alján zúg az árvíz,
               Ormain ég tüze dúl ropogva.

Menj! Egykor én is elmegyek, és velem
     Minden világnak gyermeki jőnek: ám
          Nem a csapongó kétes úton,
               Nem tünemény javak édenébe.

Csend, béke, s a szent nyúgalom angyala
     Véd ott, szabad lesz lelkem az érzetek
          Kínzó hevétől: vad haragra
               Nem lesz erő, hatalom, kivánat.

Pest, 1819