Vörösmarty Mihály

KÚTIRÁS

Földbe rejtett és homályba
     A hatalmas úr keze,
Csínos útra, s fémre hítt az
     Ember, s új díszt szereze,

Hogy segítsek, majd ha tűzláng
     Üt ki, s dúlva terjedez;
Vagy szomjában a melegtől
     Lankadó test csüggedez.

Nézd, mint szórják a szabadság
     Gyors szikráit habjaim,
Mint ragyognak fénysugártól
     Éledő csillámaim!

Téged hirdet, ó nagy isten,
     Általad lett mindenem;
Néked, ember, hálaképen
     Csörgedezzen fris vizem.

Pest vagy Börzsöny, 1820