Vörösmarty Mihály

(MÁR HITLEN SALAMON...)

Már hitlen Salamon a mogyoródi hegy
Környéhez vezeté tábori rendeit,
S megkémelni kiment a csata bús helyét
     Visszás gondolatok között.

Csendes volt az idő, gyenge fuvallatok
Lengettek, s Salamont búsan ható szava
Egy vén Jósnak az ó szikla közűl imígy
     Érdeklé: Habozó király,

Szíved merre viszi méltatlan ösztönöd?
Öldöklő zivatart vágysz-e borítani
Testvéridre, hogy a gyilkosi harc után
     Fusson porba tiport hadad?

László, Geiza vitéz híveidet miért
Bántád meg, mi okért üldözöd őket így?
Ártatlan fejöket Víd az irígy gonosz
     Mily gyász tettre riasztja fel!

Im sír tiszta szívű bajnokod Erney
Látván egybeveszett rendeit a Haza
Népének, s szomorún képeli a csatát,
     Mely ön-nemzetit öldökli.

E mellett ki leszen oltalomúl neked?
Majd bús Erneyvel többi vitézeid
Nem méltó okokért porba leszállanak,
     Vid gróf, a ravasz, elmerűl.

S bátor gőgösen int ütközetekre most,
Nem véd gyáva keze majd, mikor a vitéz
Lászlóhoz lekerűlsz a csalatás után
     S villám pallosa megfenyít.

Hol majd a deli Hős bátran elődbe áll
S megtiltott igazát karddal adatja meg,
Ott majd elfeleded bűszke reményedet
     S futás menti meg éltedet.

A megholt Magyarok vére boszút kiált
Reád, s átka alatt töltöd el életed.
Egy barlang lesz utobb lakhelyed és tanyád
     S végét ott leli vén korod.

Pest, 1818