Vörösmarty Mihály

MYRTILL ÉS DAPHNE

MYRTILL

Mit tekingetsz csábító szemeddel
Csalfa Daphne, mit mosolygsz hiába:
     Myrtill szíve többé nem szeret.

DAPHNE

Büszke, hát te hitted, hogy szeretlek?
Rég gyülöllek, mint a tél unalmát,
     Mint kezén a bús rab láncait.

MYRTILL

Én is úgy gyülöllek, csalfa Daphne,
Mint te gyülölsz, s messze távozom most,
     Hogy kerűljem gyűlölt képedet.

DAPHNE

Én is messze távozom tetőled,
Hogy ne láthass többé, büszke Myrtill,
     Hogy ne lássam gyűlölt képedet.

MYRTILL

Láttam Argos kék szemű leányát,
Szép Melissát, most a bujdosóban
     Föltalálom őt s jobb éltemet.

DAPHNE

Hítt gyakorta a kegyes Dametas,
Egy szép szőke gyermek, hítt gyakorta:
     Még nem mentem, mostan elmegyek.

Daphne! Daphne! -

DAPHNE

Hagyj el.

MYRTILL

Ó ne hajts el.
Én hazudtam néked.

DAPHNE

Mért hazudtál?
Most lakolj meg, hagyj el engemet.

MYRTILL

Ah megcsaltak...

DAPHNE

Miért hivél szavoknak?

MYRTILL

Daphne, légy szelídebb!

DAPHNE

Légy vigyázóbb...
Daphne híved, nem volt hitszegő.

Görbő, 1823