Vörösmarty Mihály

(ÓH FUSS E KEGYETLEN FÖLDRŐL...)

Oh fuss e kegyetlen Földről, fuss! mert ez irígy ház.
A kimeszelt falakon mászkálnak sánta polockák.
Szerte legel sok bolha sereg vért ontva nyomába.
És noha ezrenként pusztítjuk, visszakerűlnek
Kétszerezett számmal barlangjok szennyes öléből.
Gyakran ez a két nemzet ugyan még harcra is indul,
Akkoron a székek s asztal mind földre verődnek,
Ablak ráma ropog, törik ajtó, e kegyetlen harc
Dúló vészei közt ki vágyna kifutni közűlök?
Éjtszaka a terhes bolhák s a sánta polockák
Vállokat hátodnak szegezik, egy lusta rugással
Bélyegezik oldalbordáidat, az éktelen éjnek
Magzati, borzasztó kinzás közt bűzöket hintik.
Mondhatom azt, hogy barmaidat szaporíthatod itten,
Mert ide bár egy nélkűl jöjj, ezerekre tehetsz szert.
Hű követők lesznek, mindenhol véredet isszák.

Pest, 1817