MagyarÍrók.hu
MagyarÍrók.hu

Vörösmarty Mihály

(SÍRVERS)

Egy özvegy, boldog mint nő és mint anya egykor,
     Míg e szép neveket sorsa viselni hagyá, -
Keble kihalt örömét e kőnek alája temette,
     Jó férje s szeretett magzata hamvaiban. -
Eltemeté bennök, mit az élet nyujthata édest
     És örökös gyásznak fellege szálla reá.
Sorsa sötétségén csak a hit fáklyája dereng, mely
     Túl a síron igér majdani egyesülést.

1837 eleje