Vörösmarty Mihály

(SOK VÉSZ RIASZT...)

Sok vész riaszt a tengerek árjain,
Mégis vak hittel sürgeted árbocid,
     Hogy a remény majd egy Charybdis
          Mérges öblén, veled elmerűljön.

Elöbb megéred ezt remegő Hajós!
Mint azt, miért oly szívesen útazol.
     Oh! a remény nem bíztat immár
          Amikor elragad a valóság.

Boldogtalan! - járj! már tova hányatik
Hajód, vitorlád már szakadoz, bomol,
     Zúg a dagadt víz árja, s színét
          Északi szél dühe ostromolja.

A kormos égnek fellegiből zavart
Morgással a bús mennykövek hullanak,
     S Romlott hajódat szerte hányva
          A zivatart követő veszélypont.

Pest, 1817. december